Köböl Zsolt és Szepesi Magdolna, Tornácos Vendégház

Így kezdődött

Mind a ketten vidéki gyökerekkel, de a fővárosban éltünk, nagyvállalatnál illetőleg multinacionális cégnél dolgoztunk. Szépen lassan elég lett Budapestből, jó ideje dédelgettük a tervet, hogy elköltözünk. Az eredeti elképzelés az agglomerációtól távolabb eső, csendes település volt a Pilisben vagy a Börzsöny nyugati részén, de aztán végül mégis egy kicsit távolabbra sikerült az eljövetel…

Sokat kirándultunk belföldön, így az ország különböző vidékei nem ismeretlenek előttünk. Ám az Őrség mindig is különösen közel állt a szívünkhöz, több alkalommal ellátogattunk ide, már abban az időben is, amikor még nem volt ennyire népszerű úti cél, mint manapság. Talán a nagy távolságból adódó akkori hosszas megközelíthetőség, a sok erdő, vagy a korábbi elszigeteltségből származó érintetlenség, a gazdag gombatermésből és vadételekből álló gasztronómia varázsa miatt szerettünk errefelé járni…

2006 őszén, az akkor még gyermekcipőben járó Tökfesztivál idején az Őrségben barangolva vetődtünk el Felsőszenterzsébetre. Már ide vezető út is romantikus volt, a színes lombokkal tarkított fasor, a falu előtti dombhátról való csodás lelátás a Kerka völgyére. De az igazi meglepetés a falu elején ért minket: a két szép régi parasztház egymás mellett – az egyiken „Eladó” tábla. Izgatott bennünket, hogy milyen lehet egy igazi, ’kódisállásos őrségi ház belülről. Szerencsére a tulajdonosok éppen itt tartózkodtak, és meg is tudták mutatni az épületet, a környező pajtákkal, istállóval együtt. Beleszerettünk.

Az erős érzelmi vonzalmat valóságosan, gyakorlati szempontból is igazolni kellett. Akkoriban éppen mindketten munkahely-váltásban voltunk, talán nem véletlenül. A falu nyugalma, eredetisége adta a falusi szállásadás, mint megélhetés lehetőségét. Így a mérlegelés után belevágtunk…

Felsőszenterzsébet

A felsőszenterzsébeti életünket 2007 nyarán egy régi lakókocsiban kezdtük meg, annak minden romantikájával és kényelmetlenségével együtt. Karácsonyra már be tudtunk költözni a lakóházba. A következő két év a pályázati források felkutatásával és a kiaknázásukba vetett reményekkel teli várakozással telt – de ebben nem voltunk sikeresek, sem a lakóház helyi védett homlokzatának felújítása, sem pedig a vendégház kialakítása tekintetében. Így azért rögösebb volt az út, de ma már nem sajnáljuk, hogy így történt…

Ám ez az időszak sem telt el tétlenül, hiszen ez alatt ismertük meg minden eddigi tartózkodásunknál részletesebben az Őrséget és környezetét, helyi embereket, termelőket. A túrák fénykép felvételei nagyobbrészt ekkor készültek, illetőleg a leírások ötlete, a vendéglátásunk koncepciója is ekkor született meg. Sok-sok gombát gyűjtve az erdőt is szép lassan feltérképeztük.