Az Őrvidéknek különös, hosszú éveken át rejtőzködő része e táj. Túránk pedig valódi eszencia, melyből a környezet és a kultúra legapróbb alkotóeleme sem marad ki…
A Kerkán túl egy másik világ van” – mondták a régi Őrségiek. És valóban, ez a néhány falu még a távolnál is távolabb esett a határvidéken. Talán éppen ezért maradt meg jellegzetes hangulata, a „hagyományos” Őrséggel igen szoros rokonságot mutató, de mégis kicsit eltérő vagy éppen egyedi szokásai. Ez a föld az Őrvidéki fazekasság bölcsője. Itt épült hazánk egyik (ha nem éppen a) legszebb kis román kori temploma. Varázslatos vidék, könnyen bele lehet szeretni. Érdemes tehát korán elindulni, hogy mindent látni lehessen…
A Felsőszenterzsébetről a kék túraútvonal mentén dél-nyugati irányban induló úton a dombhát után tiszta időben a maribori hegyek távoli ormai tűnnek fel. A Szentgyörgyvölgyi-patak elénk táruló széles völgye már önmagában is szép látvány. Ezen a nyugodt tájon napközben is nagy valószínűséggel fogunk békésen legelésző őzekkel, szarvasokkal találkozni.
Csaknem félórás gyaloglás után érünk az első, szétszórt házakból álló, szeres jellegű településhez. Kógyár: a ma már Szentgyörgyvölgyhöz csatolt faluban egykor talán az Őrség legszorgalmasabb gazdái laktak, a szebb napokat látott kódisállásos lakóépületek, pajta együttesek sokasága erre utal. A településről kiérve Szentgyörgyvölgy jellegzetes látképe tűnik fel. Bár ma nem sorolják az „Őrállók” klasszikus területéhez, a 15. században Őriszentgyörgynek nevezett falu régen az őrségi gyepű déli határát képezte. Lakói a hagyomány szerint kisnemesi kiváltságokat élveztek.
A község páratlanul szép műemléke az 1787-ben, barokk stílusban épült református templom. Imponáló méretei az egykori gyülekezet nagyságát mutatják. Márciustól október végéig kapui nyitva állnak. Érdemes betekinteni, az erős, robusztus falak között kicsit elidőzni: a templom belseje, festett karzata, és kazettás mennyezete igényes, szemet gyönyörködtető mestermunka.
A falu fő utcáján, az általános iskola mellett állították fel Gózon Imre ’48-as honvéd, későbbi kántor-tanító és színész szobrát; nevéhez fűződik a Veleméri templom híres freskóinak „felfedezése”. Szintén a főutcán találjuk Csótár Rezső fazekas, népi iparművész műhelyét. Rezső bácsi igen színesen és nagyon szívesen mesél mesterségéről, megéri tehát később, egy másik alkalommal külön visszatérni és megcsodálni az őrségi agyagkultúra jellegzetes motívumait megjelenítő alkotásait. Aki így dönt, nem fogja megbánni!
A falu után a kék útvonalon az Ó-hegyre kapaszkodunk fel, ez a domborulat már Magyarszombatfához tartozik. Szépen gondozott tábláival talán a legszebb szőlőhegy az egész Őrségben, itteni viszonylatban elismert, jó nevű bortermő területnek számít. Az egykor szigorúan őrzött határsávban a Pártosfalvára vezető utat keresztezve érjük el a környék legmagasabb (296 m) pontját, a Ritási-dombot. Az ide épített betonkilátó nem mondható éppen a tájba illőnek, de a kissé kényelmetlen vaslépcsőkön a tömb tetejére kapaszkodva megkapó körpanoráma nyílik. Észak-kelet felé tekintve a Felsőszenterzsébettől az országhatárig húzódó markáns erdővonulatban, az ellenkező irányban az apró településekkel benépesített, völgyekkel szabdalt szlovén területekben gyönyörködhetünk. A kilátó után a korábbi határőr-laktanya mellett haladva érkezünk be Magyarszombatfára. A Belső-Őrség meghatározó települése jelenleg is az őrvidéki fazekasság központja.
A „göröncsérség” nemzedékről nemzedékre szállt, melynek során a korongozás és égetés szakmai titkain kívül az agyag kitermelésének, elkészítésének szakmai fogásait is átörökítették. Az árut szekéren szállítva adták el, de leginkább terményre cserélték. Messzi földre, Zala és Somogy megye egyes részeibe is eljutottak. A hagyományos agyagművelőknek állít emléket a 19. századi fazekasház. Boronafalas, zsúptetős épület, kémény nem épült hozzá: a család életének központja az ún. ’füstös konyha volt, ahol „egy füst alatt” zajlott az élet. Magát a fazekasműhelyt a hátsó kamrában rendezték be, az edényeket pedig az udvari kemencében égették ki. A ház berendezése hűen szemlélteti a régi idők agyagmíves mestereinek mindennapjait.
Manapság a műemlék épület a Magyarszombatfai Fazekas Napok rendezvény sorozatának meghatározó helyszíne.
Innen bizony már a szállásunk felé haladunk vissza, az irányt Gödörháza felé véve, majd a falu előtt balra a zöld turistajelzésre fordulva. A kultúrtörténeti látnivalók sokasága után maga a Természet is megmutatja szépségét: a szántókat, legelőket cserjés-bozótos területek váltják, majd fokozatosan érünk be a kilátóról már megcsodált,
a Belső-Őrséget Északról határoló erdőrengetegbe. Szálegyenes, magas bükkösök, erdőligetek váltakoznak a betelepített fenyves területekkel. Igazi felüdülés a friss erdei levegő – a lombkoronák alatt a nyári napok melege elől rejtve maradhatunk, csak ritkán bukkan fel egy-egy tisztás. Az erdő csöndjében csak a madarak dala hallatszik.
A fák közül lassan-lassan néhány apró épület tűnik fel: a Berki-hegyen, magyarföldi és kerkáskápolnai gazdák által művelt szőlők között présházak, lugasok sorakoznak a lejtős dombháton. A lombok közül bal oldalon már kibukkan a Kerka-völgye és kényelmes séta után ereszkedünk le a szórványos porták között Magyarföldre.
Felsőszenterzsébetre a kék + túrajelzés visz tovább a harangláb és az egykori vegyesbolt között. Érdemes még egy rövid pillanatra megállni és körbetekinteni a magyarföldi fatemplomnál. A visszaút vadregényes vízmosta árkok között a dombhátra kapaszkodva vezet és röpke fél óra múlva jól megérdemelt pihenő várja e szép gyalogos túra teljesítőit a szállásokon.
AJÁNLAT
Ezt kár volna itt hagyni:
A KÖRNYÉK
SZÉP Kártya
Fizethet nálunk SZÉP Kártyával, az OTP, K&H, és MKB SZÉP Kártyákat elfogadjuk!
Árak tekintetében tájékozódhat
>> ezen az oldalon.
