Felsőszenterzsébet - Szállás Őrségben

Felsőszenterzsébet, őrségi vakáció kicsiknek és nagyoknak

A falu, ahol elrejtőzhet a hétköznapok elől!
Önnek itt minden nap ünnepnap…

Felsőszenterzsébet – mely 14 lakosával nemcsak Zala megye, hanem a Dunántúl egyik legkisebb települése – a Belső-Őrség kapujában, a szlovén határhoz közel helyezkedik el.

Környezete változatos felszínű, dombokkal és völgyekkel erősen tagolt vidék. Éghajlatát a levegő magas nedvességtartalma jellemzi, a köd nem ritka nyári hajnalokon sem.

Jellemző vízfolyása a Kerka, amely tartós esőzések és a hóolvadás után gyakorta árasztja el a folyómente természetvédelmi szempontból értékes növényvilágú rétjeit. A községet Észak-nyugatról ölelő, nagy kiterjedésű erdőségek az Őrségi Nemzeti Parkhoz tartoznak.

Rövid történelmi áttekintés

Felsőszenterzsébet nevét első alkalommal egy 1334-ben kelt oklevélben említi I. Károly király a „Scenthelsebet” nevű birtok határjárásáról szóló jelentésre hivatkozva. Egy XVI. század eleji forrásban már a „Felsewzenthersebeth” név szerepel.

A középkorban a Bánffy és a Széchy családok váltakozva birtokolták. A török hódoltság után gróf Kéri Ferenc, majd a Szapáry grófok tulajdonává válik, akik az 1786. évi Urbáriumot követő időkben is jelentékeny földterületekkel rendelkeztek. Lakói reformátusvallásúak voltak, és állattenyésztéssel, erdő- és szántóföldi műveléssel – rozs, zabtermesztés – foglalkoztak.

A XVIII. századtól a falu gazdaságilag megerősödött. Felsőszenterzsébet 1900-ban volt a legnépesebb: 250 fő, a lakosság ezután folyamatosan csökkent. A trianoni határmódosítás majd a II. Világháborút követő rossz magyar-jugoszláv viszony évtizedekig gátolt minden fejlesztést és jelentősen hozzájárult a település további néptelenedéséhez.

Napjainkban a hagyományos gazdálkodói tevékenység mellett a falu csendes, nyugodt természeti környezetében rejlő turisztikai szállás lehetősége a mértéktartó fejlődés új távlatát nyitotta meg.

Természeti látnivalók

Felsőszenterzsébet változatos természeti környezetben fekszik, amelynek érdekessége, hogy egymás közvetlen szomszédságában a mocsárrétek és kaszálók, valamint a terjedelmes erdőségek világát egyaránt felfedezhetjük. A bő vízjárású Kerka által időszakosan elárasztott réteken értékes növényvilág alakult ki, amely jellegzetességeit a folyó szabályozása után is megőrizte.

A védett területeken kora tavasztól késő őszig számtalan növényfajt figyelhetünk meg: a védett kockás kotuliliomot, az agárkosbort, a réti kakukkszegfűt, a mocsári nefelejcset, a mocsári nőszirmot, a sárga sásliliomot. A falu központjából induló, hét tájékoztató állomásból álló Kakukkvirág tanösvény átfogóan mutatja be a környék flóráját és a réti gazdálkodás történetét.

Felsőszenterzsébetről kényelmes sétával közelíthetjük meg a Kerka túlpartján lévő, 5,5 hektár területű Két-határ tavat. A 2000. évi nagy kerkai áradás után Alsószenterzsébeten védőgát épült; a földmű kitermelési helyén alakították ki a korábban árvízvédelmi célokat szolgáló vízterületet, amely ma kedvelt horgásztó. A falu Észak-nyugati végén lévő Ózon Biofarmon számtalan ismert és ritkább háziállatot láthatunk.

A Felsőszenterzsébet környéki erdők az Őrségben jól ismert gombagyűjtő helynek számítanak. Az erdős környezet természetes növénytakarója a tölgy és bükk, de fenyveseket valamint bozótos, cserjés területeket egyaránt találhatunk. Az erdők és mezők vadállománya igen gazdag, jellemző nagyvadjai: a vaddisznó, a szarvas és az őz. A falu környezetében számtalan énekesmadarat hallhatunk, míg a rétek és mezők jellegzetes szárnyasai a fácán és a vijjogásáról felismerhető vörös vércse. A tó környezetében vadrécéket, gémeket láthatunk.

Építészeti emlékek

Az Őrség hagyományos építményeit szép számmal fedezhetjük fel Felsőszenterzsébeten, amelyek közül említést érdemelnek a helyi védettség alatt álló, századfordulón épített lakóházak, boronafalas épületmaradványok és az ollólábas fedélszékű lábas pajták. A régi elbeszélések szerint a falu az Őrségre jellemző szeres beépülésű volt. Az építkezésekhez a környező erdők biztosították a faanyagot; a XIX. század végéig meghatározóak voltak a zsúpfedeles, boronafalas, tapasztott-meszelt lakó- és melléképületek, melyeknek egyes maradványai még fellelhetők a faluban.

A század utolsó évtizedeiben, az Őrségben és a Hetésben is elterjedtek a javarészt helyben készített téglából falazott, „kódisállásos” lakóházak, amelyek nevüket a nyitott kis – koldusok által szabadon megközelíthető – tornácukról kapták. A XX. század elején ezt az apró tornácot beépítették, így alakultak ki az ún. „forházas” bejáratú lakóházak, melyek közül két – helyi védettség alatt álló – épület az átalakítások, felújítások során megőrizte az eredeti stílusjegyeket.

A kiérlelt, szép arányú utcai homlokzatok sarkait fejezetdíszes lizénák díszítik, az ablakokat klasszicista jellegű tagozatok övezik. Hangsúlyosak az oromfalak párkányai és az ablakok könyöklői. Az ablakok pallótokosak – a külső és a belső szárnyak egyforma méretűek, ennél fogva kifelé illetőleg befelé nyílnak – tokba épített vasráccsal. A XIX. század végi gazdálkodás fejlődésének bizonyítékaként több osztatlan terű, jelentékeny nagyságú lábaspajtát is találhatunk Felsőszenterzsébeten, melyek szépségét a telibe fugázott téglafalak valamint az érett függőleges deszkaborítások és ajtók karakteres megjelenése adja.

Fedélszékük a faanyagban bővelkedő Őrségre jellemző „ollólábas” szerkezet, a tetőhéjazat pedig nagyobbrészt helyben égetett aprócserép.
A haranglábak építése a kis őrségi és hetési falvakra jellemző, melyeknek önálló templom építésére nem volt lehetősége. Felsőszenterzsébet jelenlegi haranglábja az országos kék túraútvonal közelében, kis dombháton húzódik meg. A ragasztott tartós, fazsindelyes, 1983-ban épült kis épület arányaiban és formájában eltér a környéken megszokott építményektől.